Madách Imre: Síri dal
Síri dal
Dalt, síri dalt akarnék zengeni,
Nem lágy panaszt feletted hősi nemzet,
De bút végetlent, szív, minőt nem érzett
S nem sírtak még el ember könyei.
Nem lágy panaszt feletted hősi nemzet,
De bút végetlent, szív, minőt nem érzett
S nem sírtak még el ember könyei.
Nem kiégett szívért zeng e húr,
A szív önkínját önmaga viselje,
E dal hazám, egy sashon rekviemje,
S az énekes nem Cherub, de Hadúr.
A szív önkínját önmaga viselje,
E dal hazám, egy sashon rekviemje,
S az énekes nem Cherub, de Hadúr.
Ki nemzetéhez menydörögve szólt,
Ki néki messze fényt sugárzó karddal
Szerzett hazát, nem hagyja, hogy könyárral
Mosódjék most is a vért szokta holt.
Ki néki messze fényt sugárzó karddal
Szerzett hazát, nem hagyja, hogy könyárral
Mosódjék most is a vért szokta holt.
Nem tűri ő, hogy lant epedjen ott,
Hol ő beszél, ott bércek csapnak össze,
Hol ő ítél, ott a vér a sors betűje
És egy egész nagy nemzet a halott.
Hol ő beszél, ott bércek csapnak össze,
Hol ő ítél, ott a vér a sors betűje
És egy egész nagy nemzet a halott.
Ily dalt, ily dalt akarnék zengeni,
Nem lágy panaszt feletted hősi nemzet,
Nagy volt halálod, szent végső küzdelmed.
Irigyelhetnek a föld népei.
Nem lágy panaszt feletted hősi nemzet,
Nagy volt halálod, szent végső küzdelmed.
Irigyelhetnek a föld népei.
Rohant a zsarnokság mint tengerár,
Te voltál a szabadság végbástyája,
Kezedben volt a népjogok zászlója,
Melytől egész föld retteg avagy vár.
Te voltál a szabadság végbástyája,
Kezedben volt a népjogok zászlója,
Melytől egész föld retteg avagy vár.
Híven betöltötted napszámodat,
Szíved szent vére folyt a küzdelemben,
Karod lankadt, néztél kétségbesetten,
Hol lelsz frigyest, hol lelsz bajtársakat.
Szíved szent vére folyt a küzdelemben,
Karod lankadt, néztél kétségbesetten,
Hol lelsz frigyest, hol lelsz bajtársakat.
Ők szégyeneljék, kik nem jöttenek,
Elhagytak önzőn, gyáva felfogással.
Te elbukál, de együtt szent zászlóddal,
S az önző népek ők rettegjenek.
Elhagytak önzőn, gyáva felfogással.
Te elbukál, de együtt szent zászlóddal,
S az önző népek ők rettegjenek.
A zsarnokság rohan mint tengerár,
A végső gát lehullt vitéz népemmel,
És látván mily hálátlan volt az ember,
Új Leonidást a föld nem talál.
A végső gát lehullt vitéz népemmel,
És látván mily hálátlan volt az ember,
Új Leonidást a föld nem talál.
Vad harci mén tiporja majd le szét
A művelődés szent kelyhű virágát,
Csak népem nem őrzendi vad csapásit,
Ő nem lesz rab, mert meghalni nem félt.
A művelődés szent kelyhű virágát,
Csak népem nem őrzendi vad csapásit,
Ő nem lesz rab, mert meghalni nem félt.
Ő zászlójával nyugszik sírban lent,
S míg a világon egy-egy jobb kebel lesz,
Szent áhítattal lép sírja széléhez,
S vezércsillagja hős neve leend.
S míg a világon egy-egy jobb kebel lesz,
Szent áhítattal lép sírja széléhez,
S vezércsillagja hős neve leend.
S ha még itt-ott magyart szül bús anya,
Nem lesz hon, mely fiát lebilincselje,
Melyért hevüljön, s folyjon szíve vére,
S lesz a világszabadság harcosa.
Nem lesz hon, mely fiát lebilincselje,
Melyért hevüljön, s folyjon szíve vére,
S lesz a világszabadság harcosa.
