Madách Imre: Bor mellett
Világos jó meleg szobában
Meghitt kisded társaság van,
Emlékét még ez őrzi meg
Rég elmult boldogabb napoknak - -
De szomjúk tán kik ott hallgatnak ?
Csitt hát, csitt, mit beszélünk,
Nem kérdik azt mi tőlünk,
A multra mi gondunk,
Igyunk, igyunk !
Minden nagy és szép a halálé,
S amint közénk is tolja már bé
Jég szellemét - úgy érzeni -
Köszöntésül hát a halálnak - - -
De szomjúk tán kik ott hallgatnak?
Csitt hát, csitt, mit beszélünk,
Örüljünk, hogy mi élünk,
Másokra mi gondunk,
Igyunk, igyunk !
Télben van a tavasz reménye,
Bizzunk hát, higgyünk a jövőbe :
Mert márma rossz, holnap lesz jó.
Hát a jövő dicső tavasznak - -
De szomjúk tán kik ott hallgatnak ?
Csitt hát, csitt, mit beszélünk,
Mi ahhoz úgy sem értünk.
Jövőre mi gondunk,
Igyunk, igyunk !
El vélök, mind nem kell mi nékünk !
Élvezzünk csak, s mi fő, szeressünk,
Majd gyermekünk tán jobbá vál,
Mint elhibázott nemzedék mi,
S jobb sorsot vív vagy érdemel ki -
De csitt, csitt, mit beszélünk,
Busuljon más helyettünk,
Nincs semmire gondunk,
Igyunk, igyunk !