Madách Imre: A költő álma
Zu erwachen - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - -
Calderon
B. Jósika Miklós
Hamvába gyászolón,
Üvölt a fergeteg
Zajong iszonytatón.
Hasítva bérceket,
A borzadás egész
Világkört eltemet.
Dicső egekbe jár:
Borús egén derűl
Az éltető sugár !
Vitézi nemzedék,
S a jog szent mezején
Dicsőn ragyog az ég !
Kedvesse ott viraszt,
S az elhaló vitéz
Siratva érzi azt.
Hiven szerettetik,
S szabad hazája is
Melyért elvérezik.
Virúl a róna már!
Ezernyi illatot
A rózsa keble tár!
Keblébe seb vagyon,
Kedvesse nem viraszt,
Ború a szent honon !
Komoly szivemre már :
Hol érzetem dicső,
Szent álmokat talál.