Kosztolányi Dezső: BÖLCSESSÉG
BÖLCSESSÉG
Keblem vörös: ó megsebeztek!
Vért ont sajogva oldalam,
vergődöm a bánatba veszteg,
sötét szobába egymagam.
Vért ont sajogva oldalam,
vergődöm a bánatba veszteg,
sötét szobába egymagam.
Lezárom ajkamat, velőm ég,
szenvedve, tűrve egyedül,
gúnyoljatok csak kába dőrék,
szivem szárnybontva fölrepül.
szenvedve, tűrve egyedül,
gúnyoljatok csak kába dőrék,
szivem szárnybontva fölrepül.
Nem háborítjátok meg álmom,
mert bú szüli legszebb dalom,
a sorscsapást rajongva áldom
s a bánatot magasztalom.
mert bú szüli legszebb dalom,
a sorscsapást rajongva áldom
s a bánatot magasztalom.
Miért hajíttok, mért dobáltok
reám nehéz, hegyes követ?
Hisz minden ádáz, bosszús átkot
ezer szelíd áldás követ.
reám nehéz, hegyes követ?
Hisz minden ádáz, bosszús átkot
ezer szelíd áldás követ.
És annyi átka nincs a gaznak,
mint mennyi áldásom nekem.
Nagy lelkem a jóságba gazdag
és győz a törpe lelkeken.
mint mennyi áldásom nekem.
Nagy lelkem a jóságba gazdag
és győz a törpe lelkeken.
1905
