Kosztolányi Dezső: A VÖLGYBEN EGY KATONA ALSZIK
gyémánt- s ezüst-ronggyal tarkázva a gyepet.
A nap a hegy mögül idenéz sárga szemmel.
A kicsi völgykatlan sugártűztől pezseg.
nyaka körül kéklő vadsóskák játszanak -
úgy alszik a füvön, fönn fellegárny sötétül,
úgy alszik zöld ágyán a napba sápatag.
Mint a beteg gyerek, alszik és mosolyog.
Ringasd szegénykét, föld, vedd a karodra: fázik.
A napban aluszik, a keze halavány.
Nyugodt. Két vörös lyuk tátong jobb oldalán.