Kosztolányi Dezső: SÍRIRATOK
a kusza fű csavargó gyökerekkel.
Nincs gondolat, amely életre kelt már.
Beszélj csak hangosan, nem ébredek fel.
Szegény, zavart hamu. Jó és tudatlan.
míg e szegény hamu sugárba szökken?
Hány csillag lobban el, mely most valóság,
hogy illatozzam végre, mint a rózsák?