Kosztolányi Dezső: FÜLEMÜLE KÖZEL A HÁZHOZ
figyel, figyel. Nagy fák csoportja ott túl
figyel. A hold reámered bolondul
a tóra. És te csak dalolsz.
lépcsőzetes hangok trillás során át
fehér nyíllal döfi a földek árnyát:
s egész éjjel dalolsz, dalolsz.
egész éjjel figyellek, úgy kívánom
dalod, egyszerre csak a holdvilágon
elvesztem a tündéri neszt.
Most nagy, fehér márványtömb éneked,
majd mennyei, tündöklő lenge pára,
most tomboló tűz, majd jég s nemsokára
széjjeltörik, virradni kezd.