Kosztolányi Dezső: A FÁTYOL
A FÁTYOL
Walter de la Mare
A kétkedés fog mégis el -
fátyolt ez a hölgy mért visel?
Arcára mért teríti szét
csipkék pókhálószövetét?
Csöpp orra rémlik kétesen,
a szája, két cseresznyeszem
egy ágon, éppen úgy pirul,
hálója bús bogairul.
Hogy szeme lát, nyilvánvaló,
előtte a csodás való,
de kék-e, szürke, vagy lilás,
azt nem árulja el nyilás.
Elbújni néki semmi ok,
járókelőnek mért titok?
Csattoghat a fülemüle,
mindegy, hogy lomb mögött ül-e,
s ajkán is dalként zengene
az angol szó, a lágy zene.
De mért födi el ily kevély
gőggel, mit úgy csókol a szél?
Kis éjbe mért burkolja hát
szép arca édes hajnalát?
fátyolt ez a hölgy mért visel?
Arcára mért teríti szét
csipkék pókhálószövetét?
Csöpp orra rémlik kétesen,
a szája, két cseresznyeszem
egy ágon, éppen úgy pirul,
hálója bús bogairul.
Hogy szeme lát, nyilvánvaló,
előtte a csodás való,
de kék-e, szürke, vagy lilás,
azt nem árulja el nyilás.
Elbújni néki semmi ok,
járókelőnek mért titok?
Csattoghat a fülemüle,
mindegy, hogy lomb mögött ül-e,
s ajkán is dalként zengene
az angol szó, a lágy zene.
De mért födi el ily kevély
gőggel, mit úgy csókol a szél?
Kis éjbe mért burkolja hát
szép arca édes hajnalát?
