Kölcsey Ferenc: EMLÉK
EMLÉK
Ömledező csermely, s te szelíd berek,árjai mellett,
És te, ki ott lebegél hajadat koszorúzva virággal,
Egykoron ah dalain ha borongó kénybe merűltél,
Ajkaidon ó zengd ki nevét, ó zengd ki sohajtva,
| És te kies hajlék a berek árnya között, |
| Itt eped a költő, barna leányka, feléd. |
| S májusi harmatként reszkete könnyed elő: |
| S hab, berek, és hajlék zengeni fogja veled! |
Cseke, 1825. május
