Kölcsey Ferenc: A SZENVEDŐ
A SZENVEDŐ
| Szelíd halom, s te zöldellő berek, |
Aranykor, melynek éltem hajdanában,
Szent álom, milyet Erosz szendereg!
| Egem borúlt, s eltűne a bájsereg, |
Kiterjed e kar, e kebel, s hiában,
Egy boldog órát, ah mikor nyerek!
| Ó Lúna, néked a sors égi pályát |
Tisztán hozod fel újra képedet:
| De nincs, ki szórja széjjel búm homályát, |
S mosolygni többet e száj nem tanúl.
Pécel, 1814. július 14.
