Kazinczy Ferenc: A MUSÁHOZ.
Becsületet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj ha kell, de úgy, hogy mindenek,
Tudósok és tudóskák értsenek.
Nem élünk Athenásban, nem Romában,
Mit dúdolsz hát görög s deák schemában?
Az a külszín, hidd el, csak flosculus;
Parturiunt, s lesz ridiculus mus.
Költőink közt szeretnél fényleni.
Akard s megvan. Légy újra az, a mi voltál,
Szólj a szerint, miként régebben szóltál.
Új szót ne gyárts, az ókat ne keresd,
A francziát, a dájcsot ne kövesd.
Beszédednek adj bájt, adj könnyüséget,
Adj rendidnek hasonló hangu véget.
Kap a manó, nem más, a verseken,
Ha nehezek, s rím nem cseng végeken.
Hol X szedett koszorújába - zsályát.
Jó; verd tehát bilincsekre magad.
S a verselés dühe ha megragad,
Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek,
Mérd a mit az olasz, francz, német mérnek.
Cserélj nehéz és könnyű tagokat
A rímekben nő s hím hangzásokat.
Így lesz neved, Músácskám, a Parnasszon -
Örűlj neki - Tekintetes tudós kisasszony.