Kazinczy Ferenc: A MI NYELVÜNK.
Franczia csín, és német erő, s heve Hesperiának,
És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel.
S tí neki semmit nem irígyeltek? Nyelve Homernak
S Virgilnek, ha találtok-e mást Europa határin,
Mely szent lantotokat ily híven zengve követné?
Dörg ő s nem csikorog; fut ha kell, mint férfi fut a czél
Nem tört pályáján: de szaladva, szökelve, sikamva.
Lángol keble, ajakán mély bánat keble sohajtoz,
S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. -
Hull a láncz, közelít az idő, s mi közöttetek állunk.