Kazinczy Ferenc: BARÓTI SZABÓ.
BARÓTI SZABÓ.
Isten veled, Virth! és te kedves Pyberem,
Gazdám, barátom, hű neveltem, hű fiam!
Isten veled, jó társam, érdemes Dömém!
S te, a kit a végzés hazád határitól
És tőlem oly nagy messze, messze eltola!
Ah, Dávid elhal! A kemény halál neki
Fejére mérte kaszáját. Hetvenes
Izromba látta, hogy kalongya-rendeit
Ceres kirakta holdjain, és annyiszor
Hogy Bacchus új bort szűretett víg bérczein.
Ah! sírbe száll, s gyors szárnyakon repűl el ő
Oda, hol Gvadányi, a magyar költők feje,
S dicső vezér és nagy nevű historicus,
Benczém, atyáddal múlat együtt. Nem hal el
Neve, bár ha teste rothad is. Te ásd neki
A vég lakást meg, Bencze, egyik dombodon,
S a fejéhez ültess önn kezeddel egy dió-
Fiatalt, hogy árnyék fedje csendes boltomat.
Így a kit a balsors hazájából kicsal,
És a kit a jó szent keblébe visszavonsz,
Majd ezt kiáltja, hogyha Virthre álttekint:
Székely poeta, álmod csendesen aludd!
Gazdám, barátom, hű neveltem, hű fiam!
Isten veled, jó társam, érdemes Dömém!
S te, a kit a végzés hazád határitól
És tőlem oly nagy messze, messze eltola!
Ah, Dávid elhal! A kemény halál neki
Fejére mérte kaszáját. Hetvenes
Izromba látta, hogy kalongya-rendeit
Ceres kirakta holdjain, és annyiszor
Hogy Bacchus új bort szűretett víg bérczein.
Ah! sírbe száll, s gyors szárnyakon repűl el ő
Oda, hol Gvadányi, a magyar költők feje,
S dicső vezér és nagy nevű historicus,
Benczém, atyáddal múlat együtt. Nem hal el
Neve, bár ha teste rothad is. Te ásd neki
A vég lakást meg, Bencze, egyik dombodon,
S a fejéhez ültess önn kezeddel egy dió-
Fiatalt, hogy árnyék fedje csendes boltomat.
Így a kit a balsors hazájából kicsal,
És a kit a jó szent keblébe visszavonsz,
Majd ezt kiáltja, hogyha Virthre álttekint:
Székely poeta, álmod csendesen aludd!
