Kazinczy Ferenc: A SZÉP ÉS JÓ.
A SZÉP ÉS JÓ.
«Veszett idő! veszett erkölcs! veszett poesis!
Nem kell nekem, ha mérget hoz, a lépes méz is.
Egy a szép s jó, egy a rossz s rút, mond a morál,
Pedig hamis ügy mellett az nem perorál.
Hiába szól őellene az új aesthesis,
Csal a ravasz, bolondnak jó még a fapéz is,
Őrizkedjél ettől, keresztyén olvasó!
És a hol maszlagot hint ez, ne mulass, ó!
A rossz madár a szentet is bépiszkolja;
Ha vétek is, elég hogy szép, ezt gondolja.
Ám nézd a pictort, mint festé itt ezt az angyalt;
Tudom, ezért Lucifernél sok szurkot falt.
Nem kell nekem, ha mérget hoz, a lépes méz is.
Egy a szép s jó, egy a rossz s rút, mond a morál,
Pedig hamis ügy mellett az nem perorál.
Hiába szól őellene az új aesthesis,
Csal a ravasz, bolondnak jó még a fapéz is,
Őrizkedjél ettől, keresztyén olvasó!
És a hol maszlagot hint ez, ne mulass, ó!
A rossz madár a szentet is bépiszkolja;
Ha vétek is, elég hogy szép, ezt gondolja.
Ám nézd a pictort, mint festé itt ezt az angyalt;
Tudom, ezért Lucifernél sok szurkot falt.
Térde felett ugyan festve vagyon a gomb,
De félre csúszott a lepel, s csupasz a czomb.
S ím Eszter-asszony a szemmel, nézd, még azt is látatja,
A mit nagy gonddal eltakart szemérmes patyolatja.
A pictor szép emlőt akart és szép czombot látatni,
Mintha el nem kellett volna a képen takartatni.
És mintha, a hol ők vannak, nem volna váll és csizma!
Ah, ennyi rosszat szűl az aesthesis s a schisma!
Mely vétkeket tanítgat a nézőknek a theatrum,
Arról jobb nem is szólani, mert az mind crimen atrum.
Nem volt ez így, míg szólhatott a Molnár Albert,
Ki sok országot látott és igen sok tengert!
De még akkor tisztelte a nép a morált,
S az aesthesis a rossz mellett nem perorált.
Még akkor minden azt hitte, hogy szép a jó;
Most megfordíták, keresztény hív olvasó!
Nem kell, nem kell, ha mérget hoz, a lépes méz is!
Veszett idő! veszett erkölcs! s te mételyünk, óh átkozott aesthesis!»
De félre csúszott a lepel, s csupasz a czomb.
S ím Eszter-asszony a szemmel, nézd, még azt is látatja,
A mit nagy gonddal eltakart szemérmes patyolatja.
A pictor szép emlőt akart és szép czombot látatni,
Mintha el nem kellett volna a képen takartatni.
És mintha, a hol ők vannak, nem volna váll és csizma!
Ah, ennyi rosszat szűl az aesthesis s a schisma!
Mely vétkeket tanítgat a nézőknek a theatrum,
Arról jobb nem is szólani, mert az mind crimen atrum.
Nem volt ez így, míg szólhatott a Molnár Albert,
Ki sok országot látott és igen sok tengert!
De még akkor tisztelte a nép a morált,
S az aesthesis a rossz mellett nem perorált.
Még akkor minden azt hitte, hogy szép a jó;
Most megfordíták, keresztény hív olvasó!
Nem kell, nem kell, ha mérget hoz, a lépes méz is!
Veszett idő! veszett erkölcs! s te mételyünk, óh átkozott aesthesis!»
