Kazinczy Ferenc: PROLOG GOETHE STELLÁJÁHOZ.
PROLOG GOETHE STELLÁJÁHOZ.
«Csak az szerencsés a ki jó.» Thalia ezt
Szintúgy tanítja, mint Melpomene;
De ő nem mennydörög midőn tanít,
De ő, ha vétünk, mérges skorpiókkal
Nem ostorozza lelkeinket.
Szelíd kezekkel vonsz tisztünk felé,
A nyájas oktató! s int és tüzel,
Hogy féljük Nemesist, a hajthatatlant,
A szent természet s társasági rend
Törvényeinek nagy őrét, bosszulóját.
Szintúgy tanítja, mint Melpomene;
De ő nem mennydörög midőn tanít,
De ő, ha vétünk, mérges skorpiókkal
Nem ostorozza lelkeinket.
Szelíd kezekkel vonsz tisztünk felé,
A nyájas oktató! s int és tüzel,
Hogy féljük Nemesist, a hajthatatlant,
A szent természet s társasági rend
Törvényeinek nagy őrét, bosszulóját.
Thalia nem csábító, s a midőn itt
Tetsző ecsettel fest egy nem gonosz,
De gyenge vétkest, tudja mit mivel.
Nektek beszél itt egy regét, ti jobbak,
Kik a mi rút, pirúltok tenni, de
Nem úgy azt a mi rossz, ha szép, ha kedves.
Lássátok itten, mit tesz botlani.
Tetsző ecsettel fest egy nem gonosz,
De gyenge vétkest, tudja mit mivel.
Nektek beszél itt egy regét, ti jobbak,
Kik a mi rút, pirúltok tenni, de
Nem úgy azt a mi rossz, ha szép, ha kedves.
Lássátok itten, mit tesz botlani.
