Kazinczy Ferenc: CSEMEGÉKRE.
Tevék raboddá szivemet.
Ajkad hallgat, de szemed szól.
Elbeszéli, belől mi fáj.
Mit tesz, inkább tudom mint más.
Szívem éled.
Hívet hívért.
De nem meggyet.
Gondolatom csak felőled.
De egy szót, és boldog vagyok.
A mit tetszik, ha merhetném.
Kiért lángolsz, nem fedheted.
A kit minden szép szem éget?
De én el nem állok tőled.
Igen angyal szomszédodat.
Egy csizmán zsámolyra akadt.
Csak azon, a kit szeret, nem.
Egy jón sok rosszakat cserél.
Mint sokakat ölelgetni?
Még édesebb a mit mutatsz.
Így szeretnék boldog lenni.
De mi leszen majd végzete?
Lyányka, míg tart a tavasz;
Míg egy-két csókot kerűlünk,
Nézz körűl s elreppen az.
Bár édesbet nem ismérek.