Kazinczy Ferenc: TUSAKODÁS.
TUSAKODÁS.
Reményem eltünt - mint mikor a torony
Lámpája az éjnek vad zivatarja közt
Lámpája az éjnek vad zivatarja közt
| Ellobban, s a csüggedőket |
| A habok újra veszélyes örvény |
S egekbe nyúló förgetetes sziklák
Közzé ragadják. - Oh ti hatalmasok!
Közzé ragadják. - Oh ti hatalmasok!
| S te, te nagy és jó Jupiter, ki |
| Teljesedésre hozod tilalmat- |
Nem szenvedő végzéseiket! tehát
Hiába bízánk bennetek? hasztalan
Hiába bízánk bennetek? hasztalan
| Nyújtánk fel újabban könyörgő |
| Összeredőlt kezeket felétek? |
Méltatlanoknak még soha nem leve
Az égiektől támogató segéd.
Az égiektől támogató segéd.
| Tűrd a mit illik tűrnöd; itt lesz |
| A gonoszokra kemény fenyítő. |
Bizonynyal itt lesz! Néha sietve jön,
Sántítva többször s hozza kezében az
Sántítva többször s hozza kezében az
| Élesre fent pallost, s az ingó |
| Csésze sülyed, s bukik a hitetlen. |
Villogj te nekünk, mennyei Jó-Tanács,
S vezérlj az éjnek kétes homályi közt.
S vezérlj az éjnek kétes homályi közt.
| Ím lobban a láng, a homály fut! |
| Lelkem, örűlj, közelít az óra. |
