Kazinczy Ferenc: ESŐS NAP.
S nem láthatom, mint lépdel, ablakomból,
Nem, mint pillant rám titkon-kedveltjére.
Hogy ájtatosságát elvégezhesse;
De kedvezz nékem is, a lángolónak!
Keresztet vont a könyvben e sor mellé:
«A hív leány barátját sóhajtozza.»