Juhász Gyula: Prológus szól:
Prológus szól:
Magyar mezőkön a tücsök dalol
Szelíd mélázón nyári lomb alól.
Szelíd mélázón nyári lomb alól.
Szava nem hangzik messzire nagyon,
De kedvesen zeng és álmatagon.
De kedvesen zeng és álmatagon.
Magyar mezőkön sok virág terem,
Mit nem ismer meg soha idegen.
Mit nem ismer meg soha idegen.
Illata, színe kedves ám szivünknek
S vele ékítjük honi ünnepünket.
S vele ékítjük honi ünnepünket.
Magyar vidékről három énekes
Kopog e háznál és szállást keres,
Kopog e háznál és szállást keres,
A szíveken kopogtat csöndesen,
Játékosan és üzeni velem:
Játékosan és üzeni velem:
Hogy mind a három magyar s nem akar
Hódítani, nem kell más diadal,
Hódítani, nem kell más diadal,
Csak szívetek megértő dobbanása:
Magyar vidék bennük leljen magára.
Magyar vidék bennük leljen magára.
Magára leljen és magát szeresse!
Legyen családi ünnep ez az este!
Legyen családi ünnep ez az este!
