Juhász Gyula: Budapest
Mint áldozati füst, amely lecsap,
Sötétre mosva falakat, tetőket,
Míg annyi ember topog, szürke rab.
És annyi síber kúszik, mint zsivány
És annyi színész ágál nappal, este
S gurul arannyal bélelt sok silány.
Mert véreim sorvadnak sírva benned,
Gőgös szegények, árva magyarok.
Éhes diák a cifra úri zsúron,
Magam is benned oly kopott vagyok!