Juhász Gyula: A jubiláns
Magyar művésznek vergődés e lét,
A végzete halálig ostorozza
És áldozatnak hozza életét.
A dicsőség is csak gyéren terem,
Megőszül és megrokkan észrevétlen
És tengődik babéron, kenyeren.
Minden tenyér s minden díj néki jár,
Az örök koldús egy napig király.
Tovább robog a kordé, a dolog,
De van egy napja, mely rámosolyog.