Juhász Gyula: Tömörkény asztalánál
Tömörkény asztalánál
Iszom a borom, írom a dalom,
Új tavaszon a régi asztalon.
Új tavaszon a régi asztalon.
Egy halhatatlan cimbora van itt,
Koccint velem és gondol valamit.
Koccint velem és gondol valamit.
Betyár az élet és drága a bor,
A tavasz is más volt valamikor.
A tavasz is más volt valamikor.
A régi nóta, Dankó dala peng,
A cimbalom, mint sírhalom zizeg.
A cimbalom, mint sírhalom zizeg.
Az alkonyati tűznek láza ég
A vén Tiszán, mely nem árad ma még.
A vén Tiszán, mely nem árad ma még.
Mert a vizecske se a régi most,
A másik partján se a régi poszt.
A másik partján se a régi poszt.
Hej, Pista bátyám, jobb a föld alatt,
De még kiisszuk ezt a poharat.
De még kiisszuk ezt a poharat.
A siller csillog, mint a vak remény,
Kicsit fanyar, mint ez a költemény.
Kicsit fanyar, mint ez a költemény.
