Juhász Gyula: Prológ
Ki fáradt, csüggedt, mint e bús jelen.
De csillagot lát a ti szemetekben,
Mely bíztatón ragyog mély éjfelen.
Mi jót akartunk, szépet és merészet,
De jött a vész, a gyász, a gyötrelem
És a halál zsoldjában élt az élet
És fáj az öröm és a szerelem.
Oh gyermekek, oly szép, oly jó az élet
S mi sírva tárjuk karjaink felétek.
Bús küzdelem, de lelkünk már szelíd.
És érezzük, hogy minden győzelemben
Siratni kell hű szívek ezreit,
Kik a halálba énekelve mentek
Fiatalon s több nap nem kél nekik.
És legszebb győzelem a drága béke,
A gondolat és érzés tiszta éke.
Szépség és jóság, csak akarni kell.
Ti víg jövendő népei, felétek
Egy bús költő áldása úgy ivell,
Mint szivárvány a fergeteges égre.
És zengem villámok zenéjével:
Szeressétek a szépet és a jót, ti,
Jövő harcoknak békés harcolói.