Juhász Gyula: Csipkerózsa
Nem látja más, csak csöndes csillagok,
Hozzá a zaj mint boldog zene hallszik
S a föld felé mint víg bolygó ragyog.
Az út odáig drótsövény, balog,
Az út odáig véres, kusza örvény,
Mely holtak, roncsok árján kavarog.
Égkék, tengerkék, illata csoda,
De tövise bús szívünkbe nyilallik.
S ha lábunk, lelkünk elkopik is addig,
Mi elmegyünk, mind elmegyünk oda!