Juhász Gyula: Régi szerelmes vers
És régi hegedűk sírása fájt,
- Ó kékszalagos majális-emlékem -
Megint elkezdjük az örök talányt?
Epedések zárt ablakok előtt,
Ó erkélyeknek hervatag virága,
Séták, sírások, meglátom-e őt?
Te boldogság, mely siratod magad,
Tán érezed, hogy ez az élet álma,
Melyről álmodsz majd egy élet alatt?
Egy kis szomorúságot adj nekem,
Majális mámorát s a kéklő égen
Csillagot, mely csak nekem ég, nekem!