József Attila: Arthur Rimbaud A meghökkentek
A meghökkentek
a pince fénylő ablakában,
faruk kerek, |
nézi, hogy készít a Pék szőke,
nagy kenyeret. |
szakít egyet a szürke pépen
s láng-lukba tol. |
A kövér mosolyú Pék régi
nótát dudol. |
kuporognak, hol száll a szellet,
egy se mozog. |
a cipót kiveszik a résen
s a füstfogott |
a cipók fölzengenek s a prücskök
a padlaton, |
lelküket elbűvölik rongyuk
alatt nagyon. |
a zúzos Jézuskák, szegények,
mind, amikor |
állat-orrocskájuk a vasrács
rudjára forr, |
s úgy görnyednek a megnyílt csarnok
fényeinél, |
s kilógó ingüket babrálja
a téli szél. |