Fazekas Mihály: A fia halálán kesergő anya
Erőmet felyűlhaladják, |
Könnyeim által nem hagyják. |
Nyögök minduntalan, |
De csak mind haszontalan. |
Hogy boldog anya lehettem, |
E kincset már elvesztettem, |
Haszontalan várom, |
Hogy megforduljon károm. |
Az ő vitézi halála, |
Örökös gyászomra vála; |
A természet bennem |
Nyög, jaj! hová kell lennem! |
Mint legkedvesebb kincsemet, |
A gyilkos kardnak mejjemet, |
Jaj, nem repülhettem, |
Életét nem menthettem. |
Téged szerető szívemnek, |
Egész világi éltemnek. |
Nálad nélkül félek, |
Hogy még tovább is élek. |
Győzve megtért magzatomat |
Vártam volna halálomat, |
Egy írígy sors vágott |
Ketté ily boldogságot. |
Ha ti hát mind elmúltatok, |
Már örömöt ne várjatok, |
Ezentúl életem |
Mert sírva töltögetem, |
Te pedig édes árnyéka, |
Míg a sír nyugvó hajléka |
Megszánván életemet |
Fiam után nem temet. |