Fazekas Mihály: Ének a hosszú télhez
Ének a hosszú télhez
Óh, meddig kell még a nyers szél
Engedd már óh makrancos tél,
Vidd el rólunk vad honjába
Hadd láthassuk pompájába
| Dérdúrságát szenvednünk! |
| Zúzos lárvád elvetnünk! |
| A mord éjszak tunya seregét: |
| A vidító kikelet egét! |
A gémbergő természetnek
A sok béburkolt életnek
A madár hadd csimpalykódzon
Egy kis fűszál hadd nyújtódzon,
| Engedj egy kis tágúlást; |
| Lágy szellőtől újúlást. |
| A bimbózó csere tetején; |
| S egy szem harmat legyen a helyén |
Akkor mink is megfrissűlvén
S új lélekkel felperdűlvén
A zsendűlő természetbe
S egy-két verset tiszteletbe,
| A tavasz jóvoltából, |
| A sut rekkent zugjából, |
| Víg énekkel ki-kiszaladunk: |
| Csak halj meg tél, neked is adunk. |
