Fazekas Mihály: Csokonai Vitéz Mihályhoz
Már megfakult rét puszta barázdain
Haldoklik a Természet, a nagy |
Munka után pihenésre készül. |
S búbos pacsirták hajnali éneki?
Megszűntek. A dér, zuzmaraz s hó |
Jéglakatot vete ládd-e rájok. |
Tépázta a rét tarka virágait,
Most zárva kérődzik fanyar szal- |
mája, csuhéja sovány korójján. |
S álomhozó jégszőnyege béfede
Mindent, szemed bármerre vessed, |
Egy örök éjtszaka álma borzaszt. |
Hogy egy örök tél várakozik reánk,
Melyet ki kell, megtudd, aludnunk |
A Lybitina setét üregébe. |
Órákat ígér, mit zsugorogsz, igyunk,
Jer, egy palack édes tokájert, |
Majd eleget nem iszunk, ha nem élünk. |