Fazekas Mihály: Csokonai neve napjára
Udvarlásra magát nem piperézheti,
Minden cifra virágit |
A nap szűze leszaggatá. |
Sem szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori
Hamvas harmatozáson |
S gubbaszkodva voná magát |
Csend már a locsogó völgyre se csal, hogy ott
Nétán Lilla kerekded |
Combjával leköszöntsenek |
Elment a meleges gólyasereg, s vele
Minden handarikázó |
Nimfák eltakarodtanak. |
Pajtásság gyönyörű tűköri. Nézd drusza,
Bachus régi barátunk |
Most hirdet jeles innepet. |
Amennyit csak akar. Jó drusza mink pedig
Amennyit lehet, és azt |
Mind vígságba fecsérljük el. |