Fazekas Mihály: Ámelihez
Ámelihez
Veled való múlatásom
Tőled való elválásom
Ámelim! míg öleltelek,
Miolta elvesztettelek,
Gondolám: e fa enyhébe
S ím könnyebbülés helyébe
E hely szerelmünk kezdését
Hallom egy galamb nyögését,
Amott, ahol a vízesés
Úgy tetszik, a csergedezés
De csak hasztalan lesem,
Mivel Ámeli kedvesem!
Nálad nélkül nem találom
S érzem, hogy a végső álom
De akkor is, édes hívem!
Hogy szeret, azt fogja szívem
| Táplálta életemet, |
| Sietteti végemet. |
| Haláltól tudtam félni, |
| Félek azóta élni. |
| Hogy majd nyugalmam lelem |
| Még kínomat terhelem. |
| Juttatja bús eszembe, |
| S könnyek gyűlnek szemembe, |
| Az ekhót fecsegteti, |
| Nevedet emlegeti. |
| Senki sem száll ölembe; |
| Nem vagy itt, csak szívembe. |
| E világban kedvemet, |
| Már altatja véremet. |
| Ha éltem kell végezni, |
| Utóljára érezni. |
