Eötvös József: MOHÁCS.
MOHÁCS.
Eldődeink siralmas harczhelyén,
Zöldebb a fű Mohácsnak mezején;
Zöldebb a fű Mohácsnak mezején;
| Több illat tölti a virágokat, |
| S a gazda, mondják, szebb kalászt arat. |
E földet hősök vére áztatá,
Azért küld Isten ily áldást reá;
Azért küld Isten ily áldást reá;
| Mert szent határ az s puszta nem lehet, |
| Hol honfiszív honáért vérezett. |
Oh ne sirasd meg annak végzetét,
Ki a hazáért adta életét!
Ki a hazáért adta életét!
| Édesen alszik anyja kebelén, |
| S áldások őrzik csendes nyughelyén. |
Mely a hazáért élt, a hű kebel,
Földjét termékenyítve hamvad el;
Földjét termékenyítve hamvad el;
| És szelleme a sír körűl marad, |
| Tettekre intvén az utódokat. |
1847.
