Dsida Jenő: Lássuk, vajon itt...
s jajgatások rettenetes hevében,
véres arcú rémületek között is
úr-e a szellem? |
rá tudnék-e még mosolyogni csöndes
révedéssel régi görög hegyekre
s zengeni ritmust? |
Daphnis és Chloé derüsen patakzó
szép szerelme! Árad a tenger, tenger
tiszta szelével! |
úgy kószálni Athos ezüstös ormán
és a porló Akropolis kövére
hajtani főmet. |
bár ha eljutnék rogyadozva, mászva
bús betegszobám napos ablakáig.
Ez se lehet már. |