Dsida Jenő: Megtérés a röghöz
kiket búcsúzni láttam ősszel én,
s hallom lentről, hogy hangokat kavarnak
a gondolat és csönd nagy éjjelén.
dús édenkerti tájról jönnek ők,
s megtérnek koldus falvak törpe, náddal
szegett tornyához: hívek és hivők.
s pálmás romoknak beteg álma von,
vad ösztönök fakadnak, sisteregnek,
és darvak szárnya mozdul vállamon.