Dsida Jenő: A költészet
A költészet
Látlak, amint mégy, s nem tudod: mi vár?
Nincs már gyürűd, és nincs már diadémod,
s rongyokba bújva nyögöd, elalélok,
és minden kincsed egy törött gitár.
Nincs már gyürűd, és nincs már diadémod,
s rongyokba bújva nyögöd, elalélok,
és minden kincsed egy törött gitár.
Virágoztál sok hősi ivadékot!...
Virágot, múltat lenyelt a hinár,
magános élted undorult sivár,
és vándorolsz, mint koldus-ivadékok.
Virágot, múltat lenyelt a hinár,
magános élted undorult sivár,
és vándorolsz, mint koldus-ivadékok.
Romos utakon nyugalomért esdve,
bús hangszered a párnád minden este,
nappal dalolsz a korcsmák ajtaján.
bús hangszered a párnád minden este,
nappal dalolsz a korcsmák ajtaján.
Kiknek nyújtottál nektárt hajdanán,
a rég-halottak borzadozva néznek,
szegény, alázott, megtiport költészet!
a rég-halottak borzadozva néznek,
szegény, alázott, megtiport költészet!
1924. okt. 2-án
