Dsida Jenő: Cynthia, jer haza!
Cynthia, jer haza!
Míg mulatásba merülsz Baiaeban - Cynthia! - melyhez
s egyszer a Thesprotus országának partjai mentén,
drága szerelmünk éjjei jutnak-e néha eszedbe?
Vagy valamely ellenség elcsent már dalaimtól,
Már ha időt pazarolsz, inkább vékonyka lapáttal
vagy Theutras csobogó medrébe merülve lubickolj,
mint hogy férfi beszédét, kéjsóvár susogását
Mert így csábul bűnre a lány, ha szeretve nem őrzik,
Ezt nem azért írom, mert hogy nem tiszta a híred,
Hát ne neheztelj rám, ha talán szomorítnak e versek:
Több gondom, mint rád, a tulajdon anyámra se lenne,
Otthonom, édesanyám te-magad vagy, Cynthia, csak te,
Néha borús vagyok, olykor víg, s ha kiváncsi barátok
Jer haza hát mielőbb, csúf, züllött hely az a Baiae,
Sok keserű, szomorú válást okozott az a part már.
| Hercules által vert vízközi út kanyarog, |
| majd Misenus csúcsán nézed a tengereket: |
| Szíved legmélyén megvan-e régi helyem? |
| Cynthia, képmutatón esdve szerelmed után? |
| hajtsd kicsi csónakodat átal a Lucrinuson, |
| paskolván evező kézzel a lágy habokat, |
| hallgasd, fekve a part elhagyatott fövenyén! |
| így feled el fogadást, múltakat, isteneket. |
| ám mivel aggódó minden igaz szerelem. |
| féltékenységem itt a hibás egyedül. |
| nélküled árva, üres volna az életem is. |
| minden örömsugarat csak teneked köszönök. |
| kérdezik, azt felelem: Cynthia tudja, miért. |
| mely megrontja a szűz, tiszta leányt gonoszul. |
| Ó, Baiae, szerelem gyilkosa, légy nyomorult! |
