Dsida Jenő: Gyermekvarázslat
és összegyűjtjük az angyalok mosolyát... Milyen öröm |
lesz! Cipőmet belepi az aranypor s nem látszik, hogy |
ócska és lyukas. |
kalácsot kerestek, a hold azt súgta nekem, hogy nem |
bünteti meg többet kis ezüst csibéit, és most, nézd csak, |
megint felleg-kalitkába zárta őket. Gyere az ablakhoz, |
hadd mutatom meg. Nézd a szegényeket, nem tudnak |
kibújni a csúf borító alól. Hallod, hogy siránkoznak? Ó, |
az a hazug hold! Csak lássam meg még egyszer, amint |
elhalad az ablakunk előtt! Ellopom a sarlóját. S akkor |
neked nem kell kölcsönkérni Grigor bácsi kaszáját, ha le |
akarod vágni a füvet a kertben... |
tele van dallal? Igaz,hogy a virágok azért könnyez- |
nek reggel, mert ellopták a dalaikat? |
mit isznak? Fénysugarakat? Sanyika a szomszédból azt |
mondta, hogy aranykenyeret esznek, s azt Szűz Mária süti |
nekik, a búzaszemek pedig olyan nagyok ott,mint a rigó- |
tojások... Apuska, csinálj nekem egy olyan hintát, hogy |
fel tudjak hintázni vele a csillagokba! Milyen jó volna, ha |
hozhatnék neked néhány búzaszemet! Elvetném a diófa |
helyére, melyet kivágtál a nyáron, s a kalászok felnőné- |
nek a ház tetejéig... |
nyomot maguk mögött | az égen? |
azt mondod:..."jó szivecskét, jó lelkecskét"... Miért, |
apuska? Nem ehetem meg se a szivecskédet, se a lel- |
kecskédet! Ha megenném, hogy mennél az iskolába? |
másik szobába, lássam, beszélt-e már Kiskarácsony |
Apóval... |