Dsida Jenő: A csillagig
az út oly véghetetlen,
hogy ezredévek múlnak el,
míg fénye ide lebben.
a kéklő távlatokban,
de rezgő fénye, a hazug,
egünkön csak ma lobban.
lassan suhan az égre;
amíg nem látta senki: volt,
ma látjuk már: de vége.
és éjbe hullt a vágyunk,
a holt szerelmek fényüket
még küldözik utánunk.