Dsida Jenő: Vacsora előtt
Vacsora előtt
Csöppnyi cselédünk
hallal kezében
a kert zugolyában,
a hold sugarában
buzgólkodik éppen.
hallal kezében
a kert zugolyában,
a hold sugarában
buzgólkodik éppen.
Pontyot takarítgat
akkora hévvel,
hogy szaporán száll
a hold sugaránál
pikkelye széjjel.
akkora hévvel,
hogy szaporán száll
a hold sugaránál
pikkelye széjjel.
Pikkelye pattan
a fűre, a fára. -
Még föl az égre,
az esteli kékre
is jut bizonyára.
a fűre, a fára. -
Még föl az égre,
az esteli kékre
is jut bizonyára.
S a csillag, amelynek
ezre világlik
- szavamra mondom -
az én pici pontyom
pikkelye szálig.
ezre világlik
- szavamra mondom -
az én pici pontyom
pikkelye szálig.
(1879)
