Dsida Jenő: Ismerkedésem Varus kedvesével
Ismerkedésem Varus kedvesével
Varus barátom elcsipett a fórum
sarkán, hogy bemutassa új szerelmét.
Afféle nőcske, első pillanatra
láttam, de nem rút és nem ostobácska.
Hogy összejöttünk, tarka szóbeszéd közt
előkerült: mi hír Bithyniában,
miképpen éltem én e tartományban,
s vajon zsebemnek volt-e haszna benne?
Elmondtam úgy, amint van: nincs remény rá,
hogy a prétor, vagy bárki, a kiséret,
hízott zsebekkel térjen vissza onnan,
főként mivel galád személy a prétor,
ki fittyet hány, fütyül kiséretére.
"De mégis - mondták -, biztosan szereztél
egynéhány hintó-hordozó legényt, az
magától értetődik." Én a lánynak
uras szerepben vágytam tetszelegni,
s így válaszoltam: "Már csak jobb sorom volt,
hogy - bár sovány vidékre is vetődtem -
ne tudtam volna nyolc legényt szerezni".
Pedig nem volt sem ott, sem itt egyetlen
szolgám, ki nyeszlett székem szúkirágta,
törött nyelét nyakába vette volna.
Most szólt a lány, mint az ilyféle nőknél
szokás: "Catullus édes, Serapishoz
hintóznám, kérlek, add kicsit ma kölcsön
szolgáidat!" "Megállj no - szóltam akkor -,
hibásan mondtam azt, hogy ők enyémek,
mert mindmegannyi Cinna cimborámé.
De állításom nem nagy tévedés volt:
övé, enyém, mit számít az valóban?
Így is sajátomként használom őket.
De mily rosszmájú, kínosan pedáns vagy,
hogy el nem nézel egy kis nyelvcsuszamlást!"
sarkán, hogy bemutassa új szerelmét.
Afféle nőcske, első pillanatra
láttam, de nem rút és nem ostobácska.
Hogy összejöttünk, tarka szóbeszéd közt
előkerült: mi hír Bithyniában,
miképpen éltem én e tartományban,
s vajon zsebemnek volt-e haszna benne?
Elmondtam úgy, amint van: nincs remény rá,
hogy a prétor, vagy bárki, a kiséret,
hízott zsebekkel térjen vissza onnan,
főként mivel galád személy a prétor,
ki fittyet hány, fütyül kiséretére.
"De mégis - mondták -, biztosan szereztél
egynéhány hintó-hordozó legényt, az
magától értetődik." Én a lánynak
uras szerepben vágytam tetszelegni,
s így válaszoltam: "Már csak jobb sorom volt,
hogy - bár sovány vidékre is vetődtem -
ne tudtam volna nyolc legényt szerezni".
Pedig nem volt sem ott, sem itt egyetlen
szolgám, ki nyeszlett székem szúkirágta,
törött nyelét nyakába vette volna.
Most szólt a lány, mint az ilyféle nőknél
szokás: "Catullus édes, Serapishoz
hintóznám, kérlek, add kicsit ma kölcsön
szolgáidat!" "Megállj no - szóltam akkor -,
hibásan mondtam azt, hogy ők enyémek,
mert mindmegannyi Cinna cimborámé.
De állításom nem nagy tévedés volt:
övé, enyém, mit számít az valóban?
Így is sajátomként használom őket.
De mily rosszmájú, kínosan pedáns vagy,
hogy el nem nézel egy kis nyelvcsuszamlást!"
