Dsida Jenő: Bolygó lélek
Ime, nem tudnak semmit rólam,
se jót, vigat, se panaszost.
Egyik ködtől a másikig,
egyik tócsától másikig.
ez a szív,
ez az enyém!
és együtt futunk ketten, így:
Bolygó lelkem, s atmoszférája.
ködbeburkoltan, árván, hangtalan;
nem látjuk,
nem értjük egymást: