Dayka Gábor: Penelope Ulysseshez Ovidiusból fardíttatott 1787
Penelope Ulysseshez
Ovidiusból fardíttatott 1787
Ovidiusból fardíttatott 1787
Penelopéd levelét vedd ó feledékeny Ulysse!
Ilion el-romlott, de jajos romlása mi nékünk;
Ó, ha, mikor még a Lacedaemoni parthoz evezne,
| Rá ne felelj, inkább térj-meg hazádba magad. |
| Annyit ugyan Priamus, sőt maga Trója sem értt. |
| Mérges habokba veszett vólna parázna feje! * |
Dayka Gábor megjegyzése: "Itt Páris értetődik."
Éjjelem úgy sokkal rövidebb órákkal haladna:
Nem nyögnék egyedűl el-hagyott hideg ágyamon éjjel,
Hány képzelt veszedelmektől féltettelek! úgy van:
Ütközetet képzék: Hektornak puszta nevére
Antilochusnak hozák hírűl szigetünkbe halálát:
A más fegyveriben vívó Patroklus el-estét:
Tlepolemus festett vérével Trójai dárdát:
És eggy szóval akárki merűlt vala gyászos halomba,
Ilium hamva között, tudom, hűségemre tekéntvén,
A Görögök meg-térnek azonban, füstöl az oltár,
Áldozatot nyújt-bé Mavorsnak az asszony uráért,
Ámolyog a vénség, bámúl a gyenge leányzó,
Volt, ki kevés borral Tróját asztalra le-festé,
"Itten táborozánk: itt folyt-Simois-le zuhogva,
Itten Ulysses, amott vere sátort a nagy Achilles;
A vén Nestor adá ezeket tudtára fijadnak,
Azt is, hogy értte Dolon vesztét a Rátzok Urán.
Ó feledékenység! úgy őrzéd éltedet értünk?
Rontani- s tsak ketten-rá mertetek annyi vitézre,
Rettege szívem; hanem tsak ugyan végtére meg-érti
Ám de mi hasznot hozott kegyesednek Trója veszélyje?
Úgy maradok, valamint vóltam, még Ilion állott,
Másnak el-omladozott, áll még nekem Ilion, ámbár
| Most ébren vásznat szőveget árva kezem |
| Nem panaszolkodnám napjaim hossza miatt: |
| A szerelem gondal jár, eped, aki szeret. |
| Bús ajakim halvány félelem űlte vala. |
| Antilochus réműlt szívemet által-üté; |
| Féltem, hogy a ravasz is végtire tőrbe kerűl; |
| Új gondokra lelék Tlepolemusban okot. |
| Penelopéd újjabb aggodalomba merűlt. |
| Tégedet életben hagytanak a nagy Egek. |
| A tgemplom falait trójai préda lepi. |
| Ez pedig a diadalt zengi az Isten előtt. |
| A hőlgy gondosan jegyzi kegyesse szavát. |
| S a tüzes ütközetet, s a tsata véres helyét. |
| Itt az öreg Priamus szép palotája vala: |
| A meg-ölött Hektor tagjait erre voná" |
| Hogy szeretett Attyát nála kereste fijad; |
| Kém vala ő, Rhesus mélly aluvásba merűlt. |
| Éjjel táborozó elleneidre tsapál! |
| Ám de nagyobb gondod vólt elejénte reám- |
| A tsal elő-menetét, tellyes örömbe merűlt. |
| Mit, hogy az ő fényes kő-fala porban hever? |
| El-jött a viadal vége, de férjem oda. |
| Foglyon mívelitek földeit ökrök helyett * |
Dayka Gábor megjegyzése: "Itt az eredeti versnek:
Incola captiuo quae bove vietor arat,
más értelme vagyon."
Incola captiuo quae bove vietor arat,
más értelme vagyon."
Trója helyén vetemény van, az ellenségnek el-ontott
Emberi tsontokban szántó-vasak éle ki-tsorbúl,
Még-is azért oda vagy Kegyetlen! még sem tudom én, hol
Ha ki ezen rév-partra találja ki-kötni hajóját,
Itt első gondom, levelet készíteni, kérem,
Én a régi Pylost tudakoztam erántad: heába;
Én Spártát tudakoztam erántad; Spárta sem hallá
Jobb vala dolgom, ha még a roppant Pergamos állna,
Melly helyen hartzolnál, tudnám, s félnem tsak az hadtól
Most félek, noha mért kellessék félni, nem értem:
Földön ezer, tenger közepén szint annyi veszélyek
Én így búslakodom, s te talám feledékeny! azonban
S karjain így szóllasz: "nekem is vagyon hőlgyem hazámban;
Bár ne jövendőljek! bár meg-hamisíttsa gyanúmat
Özvegységemet új férjel fel-váltani késztet,
Fedje! tiéd vagyok, és akarok mondatni tiédnek,
Ő tsak ugyan lágyúl esdeklésemre, s ezentúl
Ám de nem a kérők raja, kiknek hazája Zacynthos,
Udvarodat szabadon dúlják, mert senki se tiltja;
Eurimachust, Polybust, a durva Medont, s Pisandrust,
S másokat is, kik még idegenben késel, hazádnak
Még az alatt Irus, sőt önn-maga régi juhászod
Hárman ülünk itthon, feleséged, erőtlen asszony,
Ezt minap éltétől meg-akarták-fosztani lesből,
Engedjék az Egek, hogy halálunk rendre kerűlvén
| Vére kövéríté nedvivel árva helyét. |
| Trója le-hullt falait fű sokasága lepi. |
| Várakozol, s mi lehet várakozásod oka. |
| Kérdem, ha tudja talám múlatozásod helyét. |
| Hogy ha talám valahol fel-nyomoz, adja neked. |
| Mert bizonyost róllad nem tuda szóllni Pylos: |
| Híredet, és hosszas várakozásod helyét. |
| Bátor elébb gondom vég-veszedelme vala. |
| Kellene, s másokkal vólna meg-osztva bajom |
| Ez nekem a'nál, több lelki gyötrelmet okoz |
| Esnek - ez olly hosszú késedelemnek oka - |
| Más valamelly idegen nemzeti széphez hajólsz; |
| Sző, fonogat, s e'ből áll tudományja tsupán, |
| A ki-menet, s ne maradj szántt akarattal oda! |
| S feddi heába való várakozásom Atyám. |
| Holtig Ulyssesnek Penelopéje leszek - |
| Hogy hitemet szegjem, már nem erőltet igen: |
| Kiknek Dulichium, kiknek hazája Samos. |
| S hogy ha tovább késel, füstbe megy ősi javad. |
| S Antinous fösvény karjait hozzam-elé? |
| Fegyverrel keresett főlde kővérit eszik. |
| Nyájadban tetemesbb kárt okoz, hogy sem azok. |
| Vén Lartes Atyád, nőtelen árva fijad. |
| Amikor ellenzvén mindenek, útnak eredt. |
| Ő nyomhassa-szemem-bé nekem, ő teneked.* |
Dayka Gábor megjegyzése: "Itt egy distichont ki-hagytam, mert igen alatsony foglalatúnak tettzett."
Ám de Atyád sem mér - már alkalmatlan az hartzra -
Telemachus, tsak az Ég meg-tartsa, meg-érik idővel:
Nékem sintsen erőm, hogy el-űzném őket az háztól;
Telemachust hadi-mesterségre tanítani mostan
Láertesre tekénts leg-alább: a sírba hanyatlott
Bennem is, aki, midőn el-hagynál, gyenge leányzó
| Lankadt karjaival szállani szembe velek: |
| Gondos Atyát kíván mostani gyenge kora. |
| Lész neked, ó házunk oszlopa! jöszte hamar. |
| Kell vala: várakozik gondviselésed utánn. |
| Félig az el-hagyatott: ah jere, fogd-be szemét! |
| Vóltam, ha most mindjárt jössz is, öregre találsz. |
