Dayka Gábor: A Tavasz
A Tavasz
1792
Nyájasbb artzúlattal arany szekerére fel-űlvén
A fagyos Északnak zúgó fúvallati szűnnek
Harmatban feredett keblét a róza ki-fejti;
A le-folyó kövitsen lassú patakotska tsörög-le,
Fel-veszi télben el-hányt ékét a bánatos erdő,
Itt epedő hangonn a sérűlt fülmile gyász-dalt
Ím kezeit Pómóna gyümőlts-fáinkra ki-nyújtá,
Hajnal hasad: gyapjas nyájával el-hagyja tanyáját
| Innepi fényt ereget Phoebus az ékes egen. |
| A bádjadt Zephyrek lengedezési között. |
| A vőlgy illatozó Májusi gyöngynek örűl. |
| S tsendes habjaival pázitos hantot öblít. |
| Zöld árnyéka kies szenderedésre vezet. |
| Zengedez: ott a bús gerlitze jajnak ered. |
| A feselő bimbó ritka gyümőltsre mutat, |
| A daloló Pásztor, s friss legelőre siet. |
