Csokonai Vitéz Mihály: Első szerelemérzés
Szívem bút nem szenvedett, |
Lepke-módra repkedett. |
Kezdte a szikrázó Rák: |
A híves Etéziák. |
Eltikkadt tetemeim: |
Felocsódtak ereim. |
Semmi enyhítője nincs, |
Más láng éget, kedves kincs! |
Déli napot képzelek, |
Az árnyéktól tüzelek. |
Ám megnyitom kebelem, |
Orvosságát nem lelem. |
Szárnya alá sietek; |
Tűzén nem enyhíthetek.
Ott kinn a havasokon; |
Nincs nekem tél azokon. |
Testem új életre jött, |
Mely zúg a bokrok között: |
Majd kiszedi fogamat, |
Ez nem óltja szomjamat; |
Heve minden cseppjeit, |
Éri edzőhelveit. |
Mennykőt az ég nem vetett, |
Csak rózsákkal nevetett; |
Ébreszté szelíd remény: |
Nem régólta érzem én. |
Ah Lilla, kellő alak! |
Hogy egyszer megláttalak. |
Kerűlt: de nem esmerem. |
Lilla, hinni nem merem. |
Pillantásod szívemet |
Hogy gyógyítson engemet. |