Csokonai Vitéz Mihály: A versengő érzékenységek
És mosolygó szépségednek
Ínt-ébresztő balzsama |
Megbájolá, részegíté,
S perre indította ma. |
Melyet az abból támadott
Szép dicsőség okoza, |
Megérezvén, felébredett
S nékik ennyi jót hoza? |
Perlett, hogy e dicsőséggel
Bírjon a többek felett. |
Míg a heves civódásnak
Lelkem által vége lett. |
Másfelé andalogtatok,
Más tárgyon szúnyókálva; |
Szépség leányai között
Lilla eljött sétálva; |
Egy kis szellő rámlehellett
Ámbróziás illattal: |
Inatok felébresztettem
Édes csiklándozattal. |
Tévelygő andalgásomból
Nemde én pattanék ki? |
Villámló pillantásimat
A múlatság környéki. |
Ráakadt a szép Lillára
S féloldalt reácsapott; |
Látásunk öszveütközött
S egymástól lángot kapott; |
S elevenebb kacsintása
Kétszer az enyímre lőtt: |
Bezzeg eloszlott álmatok,
Mely lankasztott azelőtt. |
Elefánttetem vállain
Mely szép színek játszottak! |
Hószín mellye, márvány nyaka,
Ah, miként elragadtak! |
S bágyadt hangon tett szólása
Ébredt fülembe hatott? |
Mely egy mennyei élettel
Kecsegtetett, bíztatott, |
S végre, hogy sok kérést tettünk,
Ezt mondotta: szeretek! |
És minden elevenséget
Ti is levetkeztetek. |
Örök hűséget ígére
S íly bíztató hangon szólt: |
Csak néked élek, lehellek,
Míg be nem féd a sírbólt." |
Oly édességi valának,
Hogy élet ömlött belénk |
Öröm gyönyörködései
Kezdtek repesni felénk. |
Elvett minden bút és gondot
Ez az édes nevezet; |
Mézén locsogó szívének
Mindnyájunk temjénezett. |
S e mennyei ihletésnek,
Kezeim felemelém, |
Ez imádni való bálván
Szent testét megölelém. |
Mit érzettem! ah, milyenek
Voltak gyenge karjai, |
Nálok gyengébbek nem voltak
A rózsák harmatjai. |
Olvasztván, gyengén pihege
Bíbor fátyola alatt. |
Sűrűn vert; és minden vére
Hozzám örömmel szaladt. |
Úgy az ő tűz-szerelmétől
Mind elolvadva valánk. |
S ölelő karjai között
E világnak meghalánk. |
Bár kedves a színe, szaga,
Ha jó ízzel nincs tele? |
Bámúltatok s méz ízére
Egyiktek sem űgyele. |
Amelyet tőlt Ganymédes
Jupiter csészéjébe. |
Hacsak azt egy ílyen csókkal
Fel nem vegyíti Hébe. |
Gazdag lakosit Panchaia
Vagy más déli tartomány. |
Bármely királynak sem vala
Óh, mennyei adomány! |
Minő nektárt csorgattatok
Rózsaszín kelyhetekből! |
Melyeket kőlcsön szopának
Hév ajjakim ezekből! |
Híveim, mit versengetek?
Csak Lillát imádjátok. |
Szárnyain s az örök hűség
Pontjára mozgassátok. |
Éreztettétek, tisztelem
És imádom azolta. |
Rengetvén nyájas karjain,
Szívem hozzá csatolta. |
Néki élek, néki halok.
Ő énnékem mindenem. |
Mind ébreszd fel és engemet
Ne hagyjál veszteglenem! |