Csokonai Vitéz Mihály: Az Otahajta
Így gondolkodott magában
Az egyűgyű Otahajta, |
Ki egykor egyet sohajta |
A nap az ő partján jön fel, |
Az ő partján enyészik el |
Hogy egy-két vad kőszirt között |
E kis szigetbe kőltözött |
Baja csak abban végződik, |
Ha a szigethez verődik |
Gondolta, hogy van valami |
Még arra, de nem tudja mi, |
Tévelygő gondolatival, |
Elindúlt vadtársaival |
Rendűl meg a sziget tája; |
S egy európai gálya |
Nyájas nézéssel kilépe |
A boldogabb világ népe |
Elfutottak félelemmel: |
De ez nézi meredt szemmel, |
Kiknek szívek oly jó, oly szent, |
Rólok s hazájokról mindent |
Ami csak szép valójába |
És csínos Európába, |
S mihelyt a boldog megyébe |
Hívták, - ugrott örömébe. |