Csokonai Vitéz Mihály: Az emésztő tűz
A zőld mezőt aszalta, |
S alatta Flóra hímes |
Virági haldokoltak; |
Fonnyadtak a ligetnek |
Zőldségi megkonyúlva: |
A főld egész határi |
Alélva bágyadának. |
Mondják, hogy az Cupídó; |
Én nem tudom, ki légyen, |
Nem esmerem nevéről; |
Elég, hogy ég melyemben |
S olvasztja nagy tüzével: |
Szemlátomást betegszem |
És már alig lehellek. |
Cseppekkel egy esőcske, |
Megáztatá az erdőt |
És a mezőt vizével: |
S ím, a beteg virágok |
Mindjárt feléledének, |
S a hervadó levélkék |
Új életet kapának. - |
Az én alélt fejemre |
Egy ilyen éltető víz |
Hűs cseppje harmatozna! |