Bessenyei György: B[essenyei] GY[örgy] A B[áró] O[rczy] ÁRNYÉKÁNAK, MELY KÖRÜLTE LEBEG ÉS AMELYTÜL SUGÁROLTATIK
B[essenyei] GY[örgy] A B[áró] O[rczy] ÁRNYÉKÁNAK, MELY KÖRÜLTE LEBEG ÉS AMELYTÜL SUGÁROLTATIK
Látom, felrepültél Minerva egére,
Onnan alászállasz Párnássus hegyére;
Emberi hív érzés csergedez szívedbül,
Mennyei villámlás csapkod ki lelkedbül.
Csak úgy szóllok néked most, mint halandónak;
Megbocsáss, nem hívlak méltóságos úrnak.
Te is lettél, fetrengsz s elmúlsz társaiddal,
Csak olly lévén, mint mi, élted, haláloddal;
Egyedül létedhez szóllok most versemben,
Ne keressél hibát szabados nyelvemben.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Vedd el tiszteletem, ha reád érdemes,
Hidd el, hogy nem lehet erántad félelmes.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Élj sokáig köztünk vigasztalásunkra,
Nézzünk mint árnyékra ekként halálunkra.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Neved nagy hazánkban már halhatatlan lész.
Ez az, amit érted barátságunk megtész;
Énekelni fogunk érdemes létedrül,
Hadd tudjanak mások emberi szívedrül.
Lármázza fel pennánk perelő hazánkat,
Mutassuk földünknek szép magyarságunkat;
Tanulják nyelvünket országunk fijai,
S légyenek nemzetek érdemes tagjai.
Amíg e világba széjjel mozoghatunk,
Szüntelen dolgozván, éreztessük magunk.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mikor véllünk szóllasz, hagyd el méltóságod,
S mutasd Minervában hozzánk barátságod.
Tudod, a titulus egy ollyan külső máz,
Mellyel érdem nélkül ki-ki csak büszke váz.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mind halandók vagyunk - - - - - - - -
Nem irkálok most én külső méltósághoz,
De csak titkon szóllok Minerva fijához.
Itt nincsen uraság, mind egyenlők vagyunk,
S csak emberi érdem köztünk méltóságunk.
Jól felvészed, látom, ezen törvényeket,
Tanulván ismérni az emberi nemet.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Élj, légyen jutalma érdemes lelkednek!
Borostyánkoszorút adunk ősz fejednek,
Mellyel e világot ismérni tanultad,
S örök Istenedet eléggé csudáltad.
Onnan alászállasz Párnássus hegyére;
Emberi hív érzés csergedez szívedbül,
Mennyei villámlás csapkod ki lelkedbül.
Csak úgy szóllok néked most, mint halandónak;
Megbocsáss, nem hívlak méltóságos úrnak.
Te is lettél, fetrengsz s elmúlsz társaiddal,
Csak olly lévén, mint mi, élted, haláloddal;
Egyedül létedhez szóllok most versemben,
Ne keressél hibát szabados nyelvemben.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Vedd el tiszteletem, ha reád érdemes,
Hidd el, hogy nem lehet erántad félelmes.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Élj sokáig köztünk vigasztalásunkra,
Nézzünk mint árnyékra ekként halálunkra.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Neved nagy hazánkban már halhatatlan lész.
Ez az, amit érted barátságunk megtész;
Énekelni fogunk érdemes létedrül,
Hadd tudjanak mások emberi szívedrül.
Lármázza fel pennánk perelő hazánkat,
Mutassuk földünknek szép magyarságunkat;
Tanulják nyelvünket országunk fijai,
S légyenek nemzetek érdemes tagjai.
Amíg e világba széjjel mozoghatunk,
Szüntelen dolgozván, éreztessük magunk.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mikor véllünk szóllasz, hagyd el méltóságod,
S mutasd Minervában hozzánk barátságod.
Tudod, a titulus egy ollyan külső máz,
Mellyel érdem nélkül ki-ki csak büszke váz.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mind halandók vagyunk - - - - - - - -
Nem irkálok most én külső méltósághoz,
De csak titkon szóllok Minerva fijához.
Itt nincsen uraság, mind egyenlők vagyunk,
S csak emberi érdem köztünk méltóságunk.
Jól felvészed, látom, ezen törvényeket,
Tanulván ismérni az emberi nemet.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Élj, légyen jutalma érdemes lelkednek!
Borostyánkoszorút adunk ősz fejednek,
Mellyel e világot ismérni tanultad,
S örök Istenedet eléggé csudáltad.
