Berzsenyi Dániel: FELSÉGES KIRÁLYUNKNAK
1817
Caesárunk közelít, hintsetek illatot;
Simulj tükörré, büszke Zengő,
S tükreidet biborozza Phoebus!
Temjént hölgyeitek s gyermekitek között
Annak, ki gunyhótok paizzsa
S emberi jussaitoknak őre;
Áldást szórva, körűljárja hazánk egét,
S amit levert a hosszu szélvész,
Újra felélteti égi tűzzel.
Mutasd: mint szereti a magyar a királyt;
Mutasd: hogy annak szíve, kincse
A haza s atyja kezébe' vagynak;
S a jobbágyi szelíd tisztelet egybefér;
Mutasd: hogy e két virtus együtt
Tesz fejedelmeket és nagy embert.