Balassi Bálint: TIZEDIK
1 | Szít Zsuzsánna tüzet szívemben magára, |
Cupidóval űzet szerelme dolgára, |
Mert kis szája, szép orcája, mint pünkösdi új rózsa, |
Fényes haja nap csillaga vagy sárarany sárgája, |
Vékony derekacskája. |
2 | Mutat mennyei fént kegyes szemével, |
Piros angyali szént szerelmes szenével |
Ha hozzá int, vígan tekint, szívemben örömet hint, |
De ha megint úgy néz, amint kit gyűlöl szíve szerint, |
Ottan érzek súlyos kínt. |
3 | Kegyes ábrázatja én aránzó célom, |
Citeraszózatja búm rontó acélom, |
Venus fattya lelkem hatja, ha szózatját hallhatja, |
S ha láthatja, nincs bánatja, búját mind elmúlatja, |
Hogy jó kedvét mutatja. |
4 | Kártyát játszván velem, vet szívet tromfomra, |
Kit az bölcs szerelem így magyaráz jómra, |
Mondván: Ne félj, sőt vígan élj, mert tiéd az szép személy, |
Veres levél tromfodra kél, csak azért, hogy jót reménlj, |
Semmi gonoszt te ne vélj! |
5 | Mert már néked adta nagy szerelmű szívét, |
Viszont nála hadta szívedet, ő színét, |
Így tőled vett szíven szívet, kit tart mint drágakövet; |
Örül s nevet, s vígan követ téged, mert lát víg kedvet, |
Kit régen eszében vett. |
6 | Így volt akaratja, hogy megnyilatkozzék, |
Vagy immár barátja, ne félj, hogy változzék. |
Megemlítsen és segítsen, gyakran örömmel hintsen, |
S rád tekintsen s ne felejtsen, kinél több jód már nincsen, |
S kit nem adnál sok kincsen. |
7 | Lengyel szép Zsuzsánna vervén citeráját |
És mondván utána gyönyörű nótáját: |
Eszem vesztve, eltévesztve, szerelmében sillyesztve, |
Felgerjesztve és ébresztve, szívemet elrekesztve, |
Belső tűzzel emésztve. |
Friss szép fejér póka, édes szűrő móka, |
Porcogós Annóka, szerelemnek oka, |
Mit haragszol? Hogy nem játszol vélem, kivel egy fráj szól? |
Látd-é, víg, ki-ki táncol! |